Nemcsak a szervezeti ábra hiányzott, hanem a tudatos szervezetfejlesztés is
Egy szervezetállítás története egy gyorsan növekvő családi vállalkozás rejtett dinamikáiról a szervezetfejlesztés nézőpontjából.
Az esettanulmány egy valós szervezeti helyzeten alapul. A vállalkozás és az érintettek azonosítására alkalmas részleteket a bizalmas kezelés érdekében elhagytam.
Minden egy szervezeti ábrával kezdődött. Vagyis annak hiányával.
Egy gyorsan növekvő, családi tulajdonban lévő vállalat ellátásilánc vezetője keresett meg. Szervezeti ábrát szeretett volna, amit a HR-től nem sikerült megkapnia.
Első hallásra ez egyszerű, jól körülhatárolható kérésnek tűnt. Egy organigram megmutatja, ki hová tartozik, ki kinek jelent, milyen vezetői és szervezeti egységek alkotják a vállalatot. Különösen egy növekvő cégnél fontos eszköz.
Ehhez nincs szükség szervezetállításra. De akkor miért keresett meg? Mi a valódi oka?
Mosolygott, miközben beszélt, de a mosoly mögött óriási feszültséget érzékeltem. Ahogy mellettem ült, biztos voltam benne, hogy valami miatt nagyon fontos számára a szervezeti ábra, csak még nem derült ki, miért. Sokszor az első kérdés nem az igazi kérdés, amellyel az ügyfelek szervezetállításra érkeznek. Az első lépés ilyenkor megbizonyosodni arról, hogy valójában miről is van szó.
Megkérdeztem, miért olyan fontos számára ez? Mit remél tőle? Mi változna meg, ha végre a kezében lenne?
Ahogy beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy a kérés mögött sokkal összetettebb helyzet húzódik. Előfordult, hogy egy-egy megbeszélésre nem érkeztek meg azok, akik nélkül nem lehetett volna érdemben dönteni. Máskor fontos kérdések nem a hivatalos egyeztetéseken dőltek el, hanem informális beszélgetésekben, akár egy cigiszünet alatt, kint az udvaron. Nem volt mindig világos, kinek van felhatalmazása egy döntésre, és kit kell bevonni annak előkészítésébe. És ha nem értenek egyet, ki a végső döntéshozó.
A különböző területek között egyre több volt a súrlódás. Az együttműködés nehézkessé vált, miközben a napi működés folyamatosan gyors döntéseket követelt.
Az ellátásilánc vezetőjeként mindennek a következményeivel közvetlenül találkozott. Az ő területén különösen gyorsan megmutatkozik, ha az értékesítés, a termelés, a beszerzés és a vezetői döntéshozatal nem kapcsolódik megfelelően egymáshoz. Érthető volt, hogy kapaszkodót keresett.
Amikor a piac gyorsabban változik, mint a cég
A cég története sok családi vállalkozás számára ismerős lehet: a megváltozott piaci lehetőségeket és igényeket a családi vállalkozás belülről nem tudta lekövetni. A tudatos szervezetfejlesztés elmaradt, a napi tűzoltásra ment minden energia.
Az alapító édesapa felépített egy sikeres vállalkozást. A cég hosszú időn keresztül olyan működésre támaszkodott, amelyben a személyes kapcsolatoknak, a gyors egyeztetéseknek és a rugalmas döntéseknek meghatározó szerepük volt.
Egy kisebb szervezetben ez kifejezetten előnyös.
Ha a kulcsszereplők naponta találkoznak, jól ismerik egymást, és pontosan tudják, kihez milyen kérdéssel fordulhatnak, nincs feltétlenül szükség minden döntési útvonal részletes szabályozására, bőven elég a cigiszünet. A tulajdonos jelen van. Az emberek ismerik a szokásait. A problémák jelentős része gyorsan, közvetlenül megoldható.
Aztán a vállalkozás növekedni kezdett. Egyre több új kolléga érkezett, új funkciókban kezdtek dolgozni, több lett a feladat, összetettebbé váltak a folyamatok. A korábban természetes, személyes egyeztetésekre épülő működés egyre nehezebben tudta kiszolgálni a megváltozott méreteket.
Nemcsak az édesapa, hanem más családtagok is aktívan részt vettek a vállalat életében.
Egyikük – aki a sales, a marketing és a business development vonalat képviselte – fontos szerepet vállalt abban, hogy a cég professzionálisabb működés felé mozduljon el ebben a növekedő fázisban. Külső szakmai vezetőket hozott a szervezetbe, akik már másfajta működési logikával érkeztek. Világos felelősségi köröket, követhető döntési folyamatokat, meghatározott hatásköröket és kiszámítható együttműködést vártak hosszú távon, és el is kezdték ezeket kialakítani. Ezek az elvárások önmagukban nem álltak szemben a vállalat érdekeivel. Éppen ellenkezőleg: a növekedés miatt egyre fontosabbá váltak.
A nehézség ott jelentkezett, hogy a régi működés közben nem szűnt meg.
Egymás mellett élt kétféle működési rendszer. A szervezetfejlesztés egyik fontos kérdése ilyenkor, hogyan lehet és kell a két működési logikát összehangolni.
Az egyik a személyes kapcsolatokra, a megszokott egyeztetési utakra és a rugalmasságra épült. A másik egy formálisabb, vezetői felelősségekre és folyamatokra támaszkodó szervezetet próbált kialakítani.
Mindkettőnek volt létjogosultsága. A mindennapokban azonban egyre gyakrabban ütköztek, és ez az ellátási lánc vezetőn csattant leginkább.
Az új kollégák számára bizonytalanságot jelentett, ha egy megbeszélésen megszületett döntés később informálisan megváltozott. A régi kollégák számára viszont a formális egyeztetések és jóváhagyási rendek tűnhettek nehézkesnek, lassúnak és feleslegesnek, előfordult, hogy bojkottálták a meetingeket. Így fokozatosan kialakulhatott egy olyan helyzet, amelyben mindenki a vállalat működését próbálta szolgálni, mégis egyre nehezebbé vált az együttműködés.
Amikor a szervezeti ábra helyett a „valós szervezeti képet” látjuk
A kérdés pontosítása után (mely már nem a szervezeti ábráról, hanem a saját lehetőségeinek felméréséről szólt) a szervezetállítás keretében arra kértem az ellátásilánc vezetőt, hogy jelenítse meg, hogyan érzékeli a vállalat fontos szereplőinek és területeinek egymáshoz való viszonyát.
Ehhez nagyméretű sakkfigurákat használtunk, amelyeket ő maga választott ki, majd érzése szerint helyezett el a térben. Szép sorban kiválasztotta a figurákat a vállalkozás szereplőihez: először saját magát, majd a közvetlen munkatársait, és így tovább…
Nem az volt a cél, hogy elkészítsük a vállalat „valódi” szervezeti ábráját. Arra voltunk kíváncsiak, milyen képet hordoz magában a vezető arról a szervezetről, amelyben nap mint nap dolgozik.
Ez lényeges különbség.
A figurák elhelyezkedése és az, hogy melyik szereplőnek milyen sakkfigurát választott, az ő tapasztalatait, benyomásait, megéléseit és észlelését tükrözte. A mellékelt ábrán szemléltetem az általa alkotott szervezet végleges képét, lentebb pedig a folyamat leírását, hogyan jutott idáig.

A szervezetállítás fotószerű illusztrációja.
Lassan elkezdte elhelyezni a szereplőket. Elsőként saját magát a tér középső részére tette. Majd három közvetlen munkatársa egészen közel került hozzá. A kis figurák szinte köré csoportosultak. Ahogy ránéztünk az elrendezésre, felmerült, mintha ezek a munkatársak biztonságot, támaszt keresnének a vezetőjük közelségében. Szinte fullasztó volt, ahogy körülvették.
Az értékesítés is viszonylag közel helyezkedett el hozzá, támogatva őt.
A termelés viszont távolabb került; csak oldalról látták egymást. Ez különösen érdekes volt, hiszen a két terület működése szorosan összefügg. A vállalat teljesítménye szempontjából kulcskérdés, hogy az értékesítési igények, az ellátási folyamatok és a termelési lehetőségek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
A térbeli távolság nem jelentette automatikusan azt, hogy ezek a területek ne működtek volna együtt. Arra viszont alkalmat adott, hogy tisztán lássuk, hogyan élte meg a vezető ezt a kapcsolatot. A sakkfigurák segítségével láthatóvá tettük a rejtett dinamikákat, a kapcsolódásokat, amelyek valójában meghatározták a cég működésének mindennapjait.
Hol volt a család a képen?
Az alapító édesapa a termelés közelébe került.
A vezető elmondása szerint az alapító figyelmének jelentős részét a kapacitás bővítése, az új gyári technológia kialakítása és az ehhez szükséges munkaerő biztosítása kötötte le. Egyébként ide helyezte a HR-t is, amely a folyton hiányzó munkaerő toborzásával volt elfoglalva.
Volt egy másik családtag, aki pénzügyi igazgatóként és operatív vezetőként dolgozott a vállalatban. Ő ugyancsak a termelés környékére került, kissé mögé, mindenkit és mindent figyelve. Nagyon zavaró volt a jelenléte: azt érzékeltük, hogy állandóan figyel, ridegen ellenőriz. Jogosan merül fel bennünk a kérdés: milyen hatással lehet a vezetők együttműködésére, ha valaki úgy érzi, hogy a szervezetben folyamatos megfigyelés vagy ellenőrzés alatt áll?
Az üzletfejlesztésért felelős családtag helyzete még elgondolkodtatóbb volt. Ő volt az, aki korábban kezdeményezte a professzionálisabb vezetői működés kialakítását, és külső szakembereket hozott a vállalatba.
A szervezetállításban mégis messze került a többiektől. Nemcsak a szakmai vezetőktől, hanem a család többi tagjától is. Így az ellátási lánc vezetőjétől is, de igazán sem a termeléssel, sem a sales területével nem volt kapcsolata. A többi családtaggal sem. Tulajdonképpen a partvonalról „nézte a meccset”.
Az utólagos beszélgetésből tudtuk, hogy életében ekkor fontos családi változások is zajlottak, és a vezetők számára nehezen volt elérhető. De hogy pontosan mi állt a távolság mögött, azt nem tudtuk. Nem is próbáltunk magyarázatot gyártani, sokkal fontosabbnak tűnt az a kérdés, amelyet a kép felvetett:
- Mi történik egy szervezetben, amikor valaki elindít egy jelentős változást, de később már nincs igazán jelen annak végig vitelében?
- Ki képviseli ilyenkor az új működés elveit?
- Ki hozza meg azokat a döntéseket, amelyek nélkül a professzionális vezetők nem tudnak előre lépni?
- És ki rendelkezik tényleges felhatalmazással arra, hogy a régi és az új működés között rendet teremtsen?
A piac is helyet kapott
Az lállításban nemcsak emberek és szervezeti területek szerepeltek. A vezető a piacot is megjelenítette, külön figurával, a többiektől távolabb. A királynőt választotta a sakkfigurák közül, majd elhelyezte. Maga nemes nagyságában, távolról „figyelte” a céget.
Ez számomra fontos mozzanat volt. Hiszen a vállalat valamennyi szereplője végső soron ugyanazért dolgozott, hogy a cég képes legyen megfelelni a piaci igényeknek, teljesíteni a vállalásait, és hosszú távon sikeresen működni.
A képen mégis a belső viszonyok, távolságok és feszültségek kerültek előtérbe.
Amikor a régi és új világ egymásnak feszül
Ahogy a teljes képre ránéztünk, egyre világosabbá vált, hogy az ellátásilánc igazgatójának nehézségeit nem lehet egyszerűen egy-egy kolléga kommunikációs problémájára visszavezetni. A vállalat növekedése olyan változást tett szükségessé, amelyet a szervezet működési szabályai még nem követtek teljesen. Ez már nem pusztán egy szervezeti ábra kérdése, hanem szervezetfejlesztési kihívás is.
A régi, családias működésnek megvolt a maga értéke. Az alapító és a családtagok sokáig olyan közegben hoztak döntéseket, ahol a személyes bizalom, a gyors alkalmazkodás és a közvetlen kapcsolatok biztosították a vállalkozás sikerét.
Az új vezetők azonban már egy jóval nagyobb, összetettebb szervezetben próbáltak eredményesen dolgozni. Számukra az volt természetes, hogy a felelősséghez döntési jogkör is tartozik. Hogy egy vezetői megbeszélésen született megállapodás érvényes. Hogy ezeket rögzítjük. Hogy a különböző területek közötti együttműködés nem kizárólag személyes kapcsolatokon múlik, meetingeket szervezünk, action plan alapján dolgozunk.
Nem arról van szó, hogy az egyik oldalnak igaza volt, a másiknak pedig nem. Inkább arról, hogy ami egy korábbi fejlődési szakaszban erősség volt, egy későbbi szakaszban már akadállyá is válhat.
És ha az új működés bevezetése nem jár együtt a döntési jogkörök, a felelősségek és a tulajdonosi szerepek tisztázásával, akkor a professzionális vezetők könnyen kétféle elvárás közé kerülhetnek.
Papíron felelnek az eredményekért. A gyakorlatban azonban nem mindig világos, meddig terjed a mozgásterük.
Mit ismert fel az ellátásilánc vezető?
Az állítás egyik legfontosabb hozadéka nem valamelyik figura elhelyezése volt, hanem az, ahogyan a vezető fokozatosan másként kezdett ránézni a saját helyzetére. A beszélgetés elején egy szervezeti ábrát keresett, amely segíthet tisztázni, ki hová tartozik, és hogyan kellene együttműködniük.
Az állítás végére azonban más kérdés került előtérbe: mekkora részt tud ő maga megoldani abból a problémából, amelynek a következményeit naponta a saját bőrén tapasztalja?
Saját területén vezetőként természetesen sok mindenre van ráhatása. Tisztázhatja a munkatársai feladatait. Kezdeményezhet egyeztetéseket. Fejlesztheti a csapatán belüli együttműködést. Jelezheti, ha egy döntés elakad, vagy ha a felelősségi körök nem egyértelműek. De nem rendezheti egyedül a tulajdonosi és felsővezetői döntéshozatal kérdéseit. Nem döntheti el a család helyett, hogyan kívánják megosztani egymás között a szerepeket. És nem adhat saját magának olyan felhatalmazást, amelyet a szervezet vezetésének kellene biztosítania.
Ez egyszerre nehéz és felszabadító felismerés. Nehéz, mert azt jelentette, hogy a probléma egészére nincs közvetlen ráhatása. Felszabadító, mert megmutatta, hogy nem is az ő feladata egyedül megoldani azt.
Természetesen lehetne őt támogatni különféle szervezetfejlesztési módszerekkel, mint az asszertív kommunikáció, az időgazdálkodás, a projektmenedzsment vagy akár a leadershipfejlesztés. De ezek az időt és pénzt igénylő módszerek csak akkor tudnak igazán hasznosulni, ha a szervezet vezetése kész szembenézni azzal is, hogy a kimondott szabályok mellett milyen kimondatlan szabályok szerint működik valójában a vállalat.
Ebben az esetben a szervezetállítás egy ilyen ránézéshez adott keretet.
Mit vihetünk tovább ebből a történetből?
- A családi vállalkozások növekedése nem pusztán gazdasági vagy szervezési kérdés.
- A növekedéssel együtt változnak a szerepek, a kapcsolatok, a döntési helyzetek és az elvárások is.
- Az alapítónak egy idő után másként kell jelen lennie abban a vállalatban, amelyet korábban szinte minden részletében személyesen ismert.
- A következő generációnak meg kell találnia a saját szerepét a család és a vállalat között.
- Az új vezetőknek pedig olyan felhatalmazásra van szükségük, amely összhangban áll a tőlük elvárt felelősséggel.
- A szervezetfejlesztés nemcsak új folyamatok és szabályok kialakításáról szólhat, hanem a szerepek, a döntési jogkörök és az együttműködés tisztázásáról is.
Ezeket az átmeneteket ritkán lehet egyetlen szervezeti ábrával vagy új szabályzattal rendezni.
Ha ma lerajzolnánk a szervezeti ábrátokat, vajon azt mutatná meg, ahogy az egyes funkciók, részek valójában kapcsolódnak egymáshoz?
Márfi Márta
